A 600 mm nyomtávolságú pálya 9 kg/fm tömegű sínekből állt, amiket hevederekkel kötöttek össze. Volt két helyszíni (súlykörtés) kitérő is. Ezeket akkor használták, amikor még két mozdony működött, mert a „forgalmi kitérő” később már csak kocsitároló volt.
A járműállomány 7 billenőcsilléből és 2 mozdonyból állt. Egy átalakított UE 28-asból és egy zárt vezetőfülkés, zárt gépterű, MIB motoros SD 9 dízelmozdonyból . Az SD 9-est elhasználódás miatt korábban leselejtezték, de nem bontották szét, hanem az egyik épület mögé rakták. Az UE 28-as gépben a Csepel D 213-as dízelmotor irányváltón át egy ZIL differenciálművet hajtott, mely itt szöghajtóműként funkcionált és lánccal hajtotta meg a tengelyeket.
A vasutat sóderszállításra használták a betonüzemben. A keverő előtti kavicskupacból mozgatható rostálós szállítószalaggal rakták meg a legfeljebb 4 csilléből álló vonatot, amit a mozdony rakottan tolt, üresen húzott. A keverő épületében (ez a „fűtőház” is) szétakasztották és kézzel kiborították a kocsikat, majd újból összekapcsolták őket. A vasút teljes hosszából a végére csak 50-60 m maradt üzemben, mert a fatelep és a salakrakodó korábban megszűnt. |
